Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Aranyfényű reggelek
Helena
Egy sóhajtásban benne rejlik
sima, aranyfényű reggelünk...
Barangolj most a vágy mezején,
ez kell csakis most nekünk.
Röpke percek úgy illantak, mint
tovatűnő édes hangulat...
Messze mentél, tán nem is voltál...
álmodtam, hogy kezed simogat.
Arany röptű kacagásom
koronáztad rózsás hajnalon,
széltől óvó két karoddal
ölelve nézted csillagom.
Szépségedet, ifjú tavasz,
nékünk adtad, s átlengtél...
Szaténfényű hajnal ölén
ezernyi ölelés vágy-zenél.
11 éve | Tálos Mária | 0 hozzászólás
|
|
11 éve | Tálos Mária | 1 hozzászólás
13 éve | Szilvia boldog | 2 hozzászólás
Nem kellenek hozzá szavak...
Aki volt már szerelmes az érteni fogja miért sírtam miután meghallgattam...
Legszívesebben, most egész nap ezt hallgatnám...
Ez azért sok mindent elárul, ugye?
Csak nézzétek és hallgassátok:
Ezen az oldalon található:
http://www.youtube.com/watch?v=7caYserNK68
Eredetileg a Quimby együttes száma, de így Janicsák Veca előadásában gyönyörű!!!
13 éve | Szilvia boldog | 13 hozzászólás
Bernát János: Két kicsiny virág
Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.
Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,
s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.
Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,
de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.
Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,
de a két kicsiny virág túlélést remél.
Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,
de virág a virágnak kezét nem engedi.
13 éve | Szilvia boldog | 1 hozzászólás
Az ember egész földi létének lényege
a Másik Fél keresése.
Nem számít, ha valaki a tudás, a pénz,
vagy a hatalom hajszolása mögé bújik.
Akármit ér is el, nem lesz tökéletes,
ha közben nem talál rá a Másik Felére.
Vállaljuk a kudarc, a csalódás, a tévedés
kockázatát, de soha nem hagyunk fel
a szerelem keresésével.
Aki nem adja fel a keresést, győzni fog.
13 éve | Ritók Ibolya | 2 hozzászólás
Ritók Ibolya: Amikor megálmodtalak…
Amikor megálmodtalak, nem voltál egyéb, mint egy múló pillanat. Felvillanó reménysugara elgyötört szívemnek. Tovaszálló napfényszikra, egy csodaszép pillangó szárnyán, tünékeny szivárvány.
Oly soká vártalak, akartalak. Kerestelek, kutattalak, de nem találtalak. Fürkésztem az eget, ábrándozva felültem, minden magasan szálló felhőre, hogy messzebbre láthassalak. Kérdeztem a holdat, faggattam a fénytelen éjjeleken előbújó csillagokat, hol lehetsz?
13 éve | Ritók Ibolya | 2 hozzászólás
Ritók Ibolya: Téged a csendben találtalak
Téged a csendben találtalak,
Ott, ahol nincsenek szavak.
Azóta őrzöm a párnám,
melyen megálmodtalak.
Vigyázom szemeim,
mindig lássalak.
Vigyázom szavaim,
mindig simogassanak.
Vigyázom a szívem,
mindig szeresselek.
Vigyázom két karom,
mindig öleljelek.
Vigyázom lábaim,
mindig hozzád vigyenek.
Vigyázom a percet is,
mindig hűséged legyek.
Vigyázom magam,
megmaradjak neked.
14 éve | Pálinkás Imre | 2 hozzászólás
14 éve | Pálinkás Imre | 1 hozzászólás
14 éve | Pálinkás Imre | 15 hozzászólás
URAM
Teremts fényt, hogy őt láthassam,
teremts hangot, hogy szavát hallhassam,
adj testet, hogy ölelését érezzem,
adj szívet, hogy őt szerethessem.
Adj időt, hogy vele létezzem,
hozz éjszakát, hogy vele vétkezzem,
adj megbocsájtó mosolyt arcára,
adj esélyt, reményt a holnapra.
Add vissza hitem a szépben, a jóban,
adj erőt, hogy higgyek a csodában,
adj nyugalmat zaklatott lelkemnek,
adj esélyt egy eldobott életnek !
14 éve | Pálinkás Imre | 7 hozzászólás
Szeretlek
Fényben és árnyékban,
örömben, bánatban,
lázas álmaimban,
forró vágyaimban.
Szeretlek
Az ébredő napsugárban,
a nyugtató alkonyatban,
símogató szavadban,
szerető mosolyodban.
Szeretlek
A nyári forróságban
a virág illatában,
a nyíló rózsa szirmában,
a vérvörös pompában.
Szeretlek
Véges életemben,
a végtelen reményben,
maradék hitemben,
a múlandó létben.
Szeretlek
14 éve | Pálinkás Imre | 14 hozzászólás
Újra és újra, ezerszer megfogalmazzuk,
úgy véljük rátaláltunk, aztán eldobjuk,
s kezdjük előlről, szőjük a szavak pókhálóját,
hogyan is mondjuk ki életünk álmát.
Kutatjuk mi az mi mosolyt varázsol,
melyik hang mi legszebben dalol,
mi az mi visszhangra talál lelkedben,
mi az mi csillagfényt gyújt szemedben?
S oly egyszerű a recept:
Vedd a tavaszi szellő lágy símogatását,
a májusi éjszaka bódító orgona illatát,
a nyári esték vágyakat ébresztő forróságát,
az őszi lombhullás színes forgatagát,
tedd hozzá életed legszebb pillanatait,
magányos éjszakáid mindent akaró álmait,
karod óvó, féltő szorítását,
tested mindent elégető vad vágyát,
pár cseppet a szeretkezés verítékéből,
a feszülő ágyék végtelen erejéből,
tedd mellé mosolyod, szemed csillogását,
a magány kérő, kolduló jajkiáltását,
a reményt a holnapban, a "velem vagy" pillanatát,
s minden szépet és jót, minden szív álmát,
s ha így együtt van,
add a szót a szádra - óvatosan,
mert mit kimondsz törékeny, mint a sebzett lélek,
s halkan csak annyit mondj: - SZERETLEK
14 éve | Pálinkás Imre | 1 hozzászólás
TEMETETLEN
Azt kérded: - elmentél?
Azt mondom: - elűztél!
Azt mondod: - elhagytál!
Azt kérdem: - itt voltál?
Rám szóltál: - mit tettél?
Sóhajtom: -szerettél?
Kérdeztem, kérdeztél.
Hallgattam, feleltél?
Hallgattunk, hallgatunk.
A tegnapról álmodunk.
Álmunkból ébredünk?
Vágyakat temetünk!
Véget ér a végtelen?
Halott szerelem temetetlen!
14 éve | Pálinkás Imre | 5 hozzászólás
Ma könnycsepp, holnap fájó mosoly.
Ma még vele, most még a fájdalom,
arca minden éjjel visszatérő álom,
kezét érzed lázas homlokodon,
álmodban csókját, vágyó ajkadon.
Még előveszed reggel a megszokott csészét,
még kihúzod az asztalnál a székét,
aztán rádöbbensz: már nincs veled,
nélküle éled a múló perceket.
Érzed, mögötted áll, némán figyel,
riadtan megfordulsz : - miért tünt el?
Pedig ott van veled, a tükörből néz rád mosolya,
ott van a süppedő szőnyegben a lábnyoma,
megint összegyűrte maga alatt a lepedőt,
hiába maradtál egyedül, mindenben keresed őt.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás