Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
11 éve | Tálos Mária | 1 hozzászólás
11 éve | Tálos Mária | 1 hozzászólás
|
|
11 éve | Tálos Mária | 1 hozzászólás
11 éve | Tálos Mária | 1 hozzászólás
14 éve | Pálinkás Imre | 1 hozzászólás
TEMETETLEN
Azt kérded: - elmentél?
Azt mondom: - elűztél!
Azt mondod: - elhagytál!
Azt kérdem: - itt voltál?
Rám szóltál: - mit tettél?
Sóhajtom: -szerettél?
Kérdeztem, kérdeztél.
Hallgattam, feleltél?
Hallgattunk, hallgatunk.
A tegnapról álmodunk.
Álmunkból ébredünk?
Vágyakat temetünk!
Véget ér a végtelen?
Halott szerelem temetetlen!
14 éve | Pálinkás Imre | 5 hozzászólás
Ma könnycsepp, holnap fájó mosoly.
Ma még vele, most még a fájdalom,
arca minden éjjel visszatérő álom,
kezét érzed lázas homlokodon,
álmodban csókját, vágyó ajkadon.
Még előveszed reggel a megszokott csészét,
még kihúzod az asztalnál a székét,
aztán rádöbbensz: már nincs veled,
nélküle éled a múló perceket.
Érzed, mögötted áll, némán figyel,
riadtan megfordulsz : - miért tünt el?
Pedig ott van veled, a tükörből néz rád mosolya,
ott van a süppedő szőnyegben a lábnyoma,
megint összegyűrte maga alatt a lepedőt,
hiába maradtál egyedül, mindenben keresed őt.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás