CSODÁK CSODÁJA

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Egy himnusz az élethez

2010-03-29 19:49:12, hétfő
	Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez Lassan meghal az, aki soha nem megy útra, aki nem olvas, aki nem hallgat zenét, aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát Lassan meghal az, aki elvesztette önszeretetét, aki nem fogadja más segítségét Lassan szokásainak rabja lett, aki mindig ugyanazt az utat járja, aki soha nem változtat támaszpontot, aki nem meri öltözete színét cserélni vagy soha sem beszél ismeretlenekkel Lassan meghal az, aki elkerüli a szenvedélyt és az izgalom örvénylését, amely a szeme fényét gyújtja és gyógyítja a szív sebeit Lassan meghal az, aki nem tudja célpontját változtatni mikor boldogtalan a munkában vagy szerelmében, aki nem mer veszélyt vállalni az álmai megvalósítására, Élj most!

Rózsaszál

Bimbócska születet,

kertem rózsafáján.

Naponta figyelem,

minden mozdulatát.

Kék felhő az égen,

a kelő nap sugara,

fürkészve figyeli,

kedves virágomat.

A szerelem havának,

szárnnyaló tüzében,

karcsú szárát ölelve,

a májusi szellőben.

Mint kószáló felhők,

mikor találkoznak,

egymás átölelve ,

lassan eggyé válnak.

Jó reggelt kis virág!

Köszönté a nap.

Felhőcske cseppjeivel,

frissíti a szirmkat.

Láthatóan boldog,

teljesen ktárul.

Gondolat a rózsáról


Szépséges, kedves virág nekem a rózsa,
Bájos, vidító, mégis oly szelíd a mosolya.
Mikor egy esőcsepp könnyedén megül rajta,
Mintha sírna, midőn az ember a szerelmet siratta.
Sejtelmes, mégis oly bársonyosan kedves,
Vörös színben romantikusan szerelmes.

Rózsában megtalálod az olyant, azokat,
Kik nem pénzért adják az édes álmokat.
Nincs több ilyen virág, mi így átadja gondolatait,
Mely ennyire magába zárja szépségének mély titkait,

Ki sűrű, szúrós tüskével, vértezi fel magát,
Ha meg is szúr, mégis egy hű, szépséges barát.

Migrén

Ma már az lep meg,

ha nem fáj

 a fej.

E hely - a helyzet magaslatán.

 Akár egy platán - kivágás előtt.

 Mert, szinte látja már...

 ledőlt -

 S én túl fáradt vagyok.

 Ez nem, a  'nagyoknak' erénye

 itt.

Valami kivitt,

az avitt álmodók

roncs-telepére...

elvégre

a fájdalmak temetője ez.

S bennem

kezdetét veheti

végre

a lassú 'porladás dala',

hangjegyről-hangjegyre -

komponálni már,

tulajdon komposztjait.

                                                           / M.A.

Amit szívedbe rejtesz

	(Kun Éva alkotása: Érintenélek) Amit szivedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, sziveddel várd ki azt. A szerelembe - mondják - belehal, aki él.

Az élet zenéjét ti adjátok