Szerelemből, nem lehet megélni !

De minden napra,új erőt,s hitet ad..

Tedd, mit tenned kell ! Súgja az érzés..

Ha van kiért ? Kiben megtaláltad önmagad...

 

A szürke hétköznapokon,mosolya,,

Hasson úgy, mint tavaszi napsütés..

Hangjában összecsengve halljad,,

A madarak vidám énekét...

 

Testéhez érsz,mintha véred forrna,,

A vágy katlana, kitárja kapuit..

Öleléskor,egymás lángtengerében égve,,

A két lélek,,,s a test adakozik,,

E saját versemmel,,mindenkinek,szép napot !

Ne érezz,bűntudatot a vágyban,

Még akkor sem,ha tiltott gyümölcs..

Ez a lélek,szabad akarása,

Nem pedig,erényeden semölcs..

 

Ha magadba burkolódzva,titkon,,

Elfolytod vágyad,érzéseid,

Az örlő élet,idő birtokol,,

Megtört lelken,ugyan ki segít?

 

Nézzenek másnak,szabadnak,

,Írigyeké ez a gondolat,

Mit ők nem mernek,vagy nem tudnak,

Írigyeket szül,az akarat..

 

Ha úgy élsz, mindent kordában tartasz,

A gyötrő idő,rajtad kopik el...

Téged is elpazarol az élet,

Úgy tovaszáll,észre sem veszed..

Wow, marvelous blog lyoaut! How long have you been blogging for? you made blogging look easy. The overall look of your web site is excellent, as well as the content!. Thanks For Your article about e3€Še7››e5a48fe7š„e78db5e6ˆb6e5baa7e3€‹e2€”e6–bce6˜afe7”Ÿe5‘bde8a8bbe5aeše8a681e5bbb6e7baŒ | e8Šb1e781abe6™‚e4bba3 .

Te oly vagy nekem,mint éhezőnek,

Egy falat, friss,illatos kenyér.

Szeretet mit magadból,tudsz adni,

Az Isten csóklával felér.

Lelked,ragyogó,tiszta fénylő,

Mint ,a kora hajnali nap.

Hangodban,szeretet,lágyan csengőn,

Adja,csalja ki a szavakat.

Mosolyod,mint égi tünemény,

Ott ül az ajkad szegletén.

Szemed,bájosan,mosolyogva nevet,

Gyönyörű vagy,ezt úgy szeretem én.

Oly jó veled lenni,érzem,

Némán átölel,szereteted.

Rövid az óra,a perc,de vigasz,

Gondolatban,mindíg velem lehetsz....

HÁROM NAPJA

 

Három napja szakad a nap sugara,

Rászakadt a nyár selymes válladra.

Nyári napnak vagyok sugara,

És holdnak lágy takarója.

Nappal a tóban fürdök,

Rózsákon ugrándozok.

Égek a szíved alatt, ragyogok neked,

Mint reggel a harmat.

Elalszom hangod zenéjén,

Rólad álmodom szívem mélyén.

Fáradt vagy-, én is az vagyok,

De hiszem, hogy velem létezel.

Téged várlak, mióta a nap neve nap,

Mióta a föld porlik,

A tenger morajlik.

A világnak fényedet hirdetem,

Boldog vagyok, hogy vagy nekem.

ELMONDANI MINDENT

 

Elmondani mindent, ez minden,

De nincs elég szavam és nincs bátorságom.

Lazán dobálok össze sok álombeli képet,

De értem a világos beszédet.

Elmondani mindent, ez minden.

Egy szív örömét, egy test melegét,

Elmondani szeme fényét,

Ajkáról lecsókolni az idő derét.

Elmondani mindent, ez minden.

A szerelmet, mely ég és ropog,

Mint tűzben a száraz gally.

Az édes ölelést, amitől a lelked halhatatlan.

Elmondani mindent, ez minden.

Ritók Ibolya: Amikor megálmodtalak…

 

 Amikor megálmodtalak, nem voltál egyéb, mint egy múló pillanat. Felvillanó reménysugara elgyötört szívemnek. Tovaszálló napfényszikra, egy csodaszép pillangó szárnyán, tünékeny szivárvány.

Oly soká vártalak, akartalak. Kerestelek, kutattalak, de nem találtalak. Fürkésztem az eget, ábrándozva felültem, minden magasan szálló felhőre, hogy messzebbre láthassalak. Kérdeztem a holdat, faggattam a fénytelen éjjeleken előbújó csillagokat, hol lehetsz?

Ritók Ibolya: Téged a csendben találtalak

 

 

Téged a csendben találtalak,

Ott, ahol nincsenek szavak.

 

Azóta őrzöm a párnám,

melyen megálmodtalak.

 

Vigyázom szemeim,

mindig lássalak.

 

Vigyázom szavaim,

mindig simogassanak.

 

Vigyázom a szívem,

 mindig szeresselek.

 

Vigyázom két karom,

 mindig öleljelek.

 

Vigyázom lábaim,

 mindig hozzád vigyenek.

 

Vigyázom a percet is,

mindig hűséged legyek.

 

Vigyázom magam,

megmaradjak neked.