Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Romantikusok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Romantikusok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
15 éve | Ritók Ibolya | 2 hozzászólás
Ritók Ibolya: Amikor megálmodtalak…
Amikor megálmodtalak, nem voltál egyéb, mint egy múló pillanat. Felvillanó reménysugara elgyötört szívemnek. Tovaszálló napfényszikra, egy csodaszép pillangó szárnyán, tünékeny szivárvány.
Oly soká vártalak, akartalak. Kerestelek, kutattalak, de nem találtalak. Fürkésztem az eget, ábrándozva felültem, minden magasan szálló felhőre, hogy messzebbre láthassalak. Kérdeztem a holdat, faggattam a fénytelen éjjeleken előbújó csillagokat, hol lehetsz?
15 éve | Pálinkás Imre | 0 hozzászólás
Az idő
felfoghatatlan módon
végtelen,
halott homokszemek peregnek,
megállitani őket
lehetetlen.
a nincs tovább is a
holnapba
torkollik,
a lehetetlen is
- megtörténve-
elmúlik,
és, hogy mégis győzz
az idő fölött,
csapj az üvegbe!
fájni fog?
talán,
de nem számít,
a
múlt idő vére
folyik
halott kezedre.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás