Romantikusok Közössége

Veled

László Ilona

Veled

Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.

Szemeid néznek vissza tükrömből,
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemről,
Ismertelek már egy más világban.

A szeretetnek vagy örök szelencéje,
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.

Nem tudunk semmit a jövőről,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Szántó István üzente 17 éve

Moliẻr Jean Baptiste Poquelin (francia 1622-1637)

A szerető hibái
(részlet az Embergyűlölőből)

A szív, általában, nem ilyen vágyban ég :
a szerelmes férfi dicséri kedvesét ;
semmi rosszat nem lát benne szenvedélye.
Ahogy van, szép neki hívének drága lénye :
tökéletességnek látszanak vétkei,
s a hibát kedvező nevekkel illeti.
Jázminszirom, mondja a sápadt-beteg arcra ;
az ördögszínüre, hogy eszemadta barna;
a sovány karcsú és könnyed és elegáns;
a kövér dalaiatermetű, impozáns;
aki tisztátalan és bájaiban olcsó,
az mesterkéletlen ; egyszerűsége vonzó ;
a torony ; istennő, a méltóság maga ;
a törpe sűritett menyország, pötty csoda ;
a gőgös homlokát fennséggel koronázzák ;
a ravasz szellemes ; a buta csupa jóság ;
az örök kereplő kedély és értelem ;
a kuka csupa báj, tisztes illedelem.
Így szereti a szív, ha átgyújtja a hőség,
hibáival együtt szeretni szeretőjét.

Fordította Szabó Lőrinc
Miért ne küldhetnék én is egy nagyon gyakorlatias verset he nem is vagyok tag? üdv: Szántó István Ejnye csatlakoznom kell? De ha nem akarok? Na mégis.Majd kapok a nejemtől azt hiszi hogy, pedig dehogy