Zsani.
A szó nem varázsszó, hogy megváltoztat egy állapotot. Nem szabad spórolni vele. Ez egy állapot jelző szó.
Ha nem mondod senki sem látja a beléd vetett energiák megvalósulását. Aki nem képes testbeszéddel, szavakkal apróságokkal kifejezni a dolgokat az hamar leépíti mag akörül azt a szeretet teljes légkört amit mások feléje való szeretet kifejezése által épül fel.
Terméketlen földbe csak buta paraszt vet magot.
De nem lesz belőle termés amit learathat.
Aki felé vetnek és nem viszonoz termést az hamar magányos elkeseredett, kiégett és depis lesz.
Azután jön a haláltánc: ÉN MINDENKIBEN CSALÓDTAM! pedig mindenki őbenne csalódott.
Lehet a környezetet a világot és minden embert hibáztatni de rendszeresen kiderül, hogy nem a környezet és nem a társadalom a hibás.
Rossz a párválasztás, és rosszak a motívumok.

Előzmény

Válasz

Kedves Csaba!
Te el sem hiszed, milyen sokszor kijött...
csak akinek mondtam, vagy nem fogadta, vagy jobban félt kimondani mint én.
Azóta már én sem mondom ki. :(

Előzmény

Válasz

Nem ugyanazt írtad.
Ha meg nincs aki kimondja azt a szót, hát te helyetted ugyan ki mondja ki?
Miért nem tud kijönni belőled?

Előzmény

Válasz

Kedves Rozália!

Ha nem a felek a hibásak, hanem az , hogy nem tudják kimondani...a kimondani valókat...
Tulajdonképpen kinek kell ezt kimondani? Nem a "feleknek"
Tehát akkor...ebben nem a felek a hibásak? Hanem ki?

Valószínűleg, ti hamar egymásra találtatok, összeillettetek már akkor és a nagyon hosszú idő alatt szépen csiszolgattátok egymást.

Mi történik, ha később találkoznak, nem keveset csalódott, kiábrándult lelkek? Vajon ugyan olyan bizalom várható el Tőlük , egymással szemben?

Azt gondolom ez mégis csak kicsit bonyolultabb....

Előzmény

Válasz

Még annyit fűznék hozzá...
Nagyon sokat csalódtam én is. És nem régen sikerült ismét átengednem magam ennek az érzésnek.
Köszönhetem ezt egy nagyon jóindulatú és kedves ismerősömnek... (bár még nincs párkapcsolatom azóta. Remélem megtalálom én is)

Van remény, ha van aki észreveszi mi a baj, és ezt szerető, SZAKÉRTŐ!! módon képes kezelni.

Kívánom mindenkinek, aki szeretne erre az útra visszatérni.

Előzmény

Válasz

Kedves Csaba! :)

Nem értem a válaszodat, nem pont ugyan azt írtam mint a "Rozika" aki szintén a megbízható "kommunikációról" beszél?
Igazából nem szeretnék vitatkozni erről, hiszen én a társadalomban kialakult "változásokat" próbáltam leírni, ami - szerintem - vezet az emberek közti hiányos kommunikációjához, s így az általad felvetett problémához..
De azt gondolom, a levelemet jobban " jóváhagyják", ha ilyen dolgokba innentől nem megyek bele, csupán mint "Rozika" is, csak annyit fogok ide írni a végére...(egyébként ettől független én is így gondolom),
hogy ki kell mondani, az érzéseinket... azt is ha SZERETEM! De ez már csak a végeredmény... mi vezet idáig?

Mellesleg jegyzem meg, az "önzésre épülő szemlélet" pontosan az értékrendek eltolódása miatt jön létre...

A "SZERETLEK" érzésnek pedig - bocsánat - de ki is kell alakulnia!
Azon például elgondolkodtál -e , miért lettek "kemény szívűek"?
Nos minden a világban ok-okozat összefüggésén alapul.
Valamiért így alakult az a világ.

És igen, úgy kellene élnünk, hogy meg tudjunk maradni a szeretet és a jó dolgok "vonzásában".
Rozikának talán szerencséje volt, nem csalódott annyit, így bátran hirdeti a boldog kis világa ablakából a jót. Hál'istennek.
Ez szép dolog, és bár mindenkinél így működne.
De azt gondolom, ha már nem mindenkinek adatik ez meg, először értsük meg a "bánatát", majd jóindulattal és szeretettel orvosolva próbáljunk meg ítélkezések nélkül visszavezetni "közénk".
Hátha egyszer neki is megadatik innentől bízni, s ezek után nyitott szívvel szeretni.

Bár ne csalódna senki, így töretlen maradna az emberekben az egymás felé való bizalom.

Hidd el... akkor boldog lenne a világ.
Sajnos egyenlőre ez nem létezik. Induljunk el az úton, először "magunkat alakítva", hátha azután tudunk segíteni másokon.

Amúgy hiszek benne, hogy - bár nekem nem adatott meg ilyen hosszú távú boldogság - létezik ez.
Bár én is megkapnám... a maradék kis életemre.

Előzmény

Válasz

Zsanett.
Amikor megszülettünk senki sem ígérte meg, hogy minden tökéletes és jó lesz.
Házasságban és házasságon kívül is éri az embert jó és rossz.
Mégsem mindegy, hogy melyik állapotban élünk.
Kétszer súlyosabb a teher az elváltakon, kivéve, ha az egyik fél alkoholizmusa, vagy brutális magaviselete volt a váló indok.
De egyáltalán nem lett bonyolultabb az egész, csak az emberek lettek kemény szívűek.
Régen még egy kényszer házasság is jobban működött, és gyümölcsözőbb volt, mint ma.
Ez nem a bonyolultságon múlik, hanem az ember belső magatartásán.
Meg tud-e bocsájtani a másiknak és tud-e konstruktív együttműködésre, vagy nem? Ma melyik lány anyukája tanítja így a gyermekét?
"-Kislányom tegyél meg mindent a férjedért, és a gyerekekért!"
Ma egy özőzésre épülő szemlélet van.
"-Azonnal váljál el attól a szmét embertől!"
Ritkaság az, hogy mindkét fél teljesen megbízik a másik félben és így önfeláldozások sorozatával többé nem maguknak élnek, hanem egymásért.
Férj a feleségért, hiszen mindent tőle kap és feleség a férjéért, hiszen mindent tőle kap.
Maximálisan egyet tudok érteni Rozikával aki ide írta azt, hogy 46 éve élnek együtt boldog házasságban.
Nem a kicsinyes és önző külső "szakértőkre" kell hagyatkozni, hanem meg kell bocsájtani az évek hosszú során egymásnak, el kell engedni a saját igényeket. Talán nem baj, ha nem hercegnővé válik az ember a házasságban hanem egy igazi nővé, igazi feleséggé, igazi anyukává és nem szolgák hada lesi a lehetetlen kívánságokat, hanem mindenki a szituációkban fellépő követelmények szerint jár el és azzal telnek az évek.
Ez a 46 év titka és a küzdelmekben az a szó amit Rozika is nagybetűvel írt: SZERETLEK.
Minden más válás és ellenségeskedés kicsinyes és önző jellemvonásra utal.

Előzmény

Válasz

Igenis létezik örök szerelem! 46 éve élünk boldog házasságban a párommal és a világ legszebb ,legjobb 3 gyereke a miénk.Nem a felek a hibásak egy rossz házasságban, hanem a hiba ott van,hogy nem tudunk komunikálni, nem tudunk kompromisszumot kötni és napmindnap kimondani bátran egy szót: SZERETLEK!

Válasz

Azt gondolom, hogy a mai társadalomban ez kissé bonyolultabb. Természetesen ne hibáztassuk a férfiakat, de kérem szépen a megélhetésért küzdő nőket sem.
A felhozott példák sajnos csak az egyik oldalról világították meg a problémát.
Azt gondolom - talán nem vagyok egyedül - a szükség nagy úr. Ha egy nő valami folytán pl. család , rokonok és párkapcsolat nélkül marad mai világunkban, lehet saját akaratán kívül kénytelen "megkeményedni".
Nem vagyok híve a túlzott emancipációnak, és bár több férfi lenne aki meleg szerető gondoskodással vezetné a párját.
Azt gondolom igaz - ahogy írta is - sajnos az értékrendek is vészesen eltolódtak.
Azt gondolom, hogy egy ember, ha ismeri ( hiszen szülei, környezete által megtanulta) értékelni önmagát is, kevésbé kerül az állandó bizonyítási vágy spiráljába. Ha valaki nem képes felismerni a valódi értékeket, akkor keresi állandóan az ezek kompenzálására a társadalomban a többség által favorizált értékként feltüntetett dolgokat. (pl. kizárólag a pénz, vagyoni értékek. Bár az a helyes, ha mindenki enélkül is tudásához és tehetségéhez mérten mindent megtesz az adott helyzetben magától...) Itt kezdhetnek előkerülni az Ön által sorolt problémák. Hiszen az önbizalom hiánya bizalmatlanságot szül, ez folytatódik a szerelem megingásában, ami után következik a kényszeres bizonyítás, amit a másik fél esetleg teherként értelmezhet.
De kérem szépen, ha szeretek valakit...valóban, nem kommunikálunk?
Hiba lehet a hiányos, vagy kevés kommunikáció is. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.
Nem értékelik -e gyengeségként a családok férfi tagjai ha "segítségre" szorulnak.? De igen. Többnyire igen. Megértem, hisz a "kódolt" természet nem erre utasít..mégis.
Itt dől el, ezeknél a hullámvölgyeknél, hogy mennyire erős az a kapcsolat, van -e olyan bizalom és ezzel párhuzamosan olyan bensőséges szerelem, amely képes áthidalni ezeket a problémákat.
Ne feledjük a vásár, mindig kettőn áll.!!

Válasz