Romantikusok Közössége

Az igazi szerett

11 éve | Szőke Sándorné Ágota | 0 hozzászólás

Itt a Földön azt hiszem, csak nagyon keveseknek adatik meg átélni a valódi, igaz szeretetet. Ám, hogy mondandómat alátámasszam, előbb tisztázzuk a szeretet fogalmát.
A szeretet fogalma: A szónak többféle jelentése is van, és az évek során sokszor elcsépeltük, ragasztottunk hozzá bizonyos élményeket, érzéseket, saját szemüvegünkön, múltbeli tapasztalatainkon keresztül. Nagyon sok mindenre használjuk a hétköznapi életünk során a szeretet fogalmát, azonban ezek között is bőven vannak jelentésbeli különbségek. A környezetünkben pillanatról pillanatra rengeteg impulzus ér minket, melyekre azt mondhatjuk, hogy ezt már „szeretem”, de nem ugyanúgy szeretjük a barátunkat, a testvéreinket, vagy a családunkat, mint a kedvenc zenénket, versünket, vagy a kedvenc ételeket. Szeretetre vágyik minden ember, minden egyes élőlény. Ha nincs meg bennünk ez az „érzés”, ha nem tudjuk, hogy szeretnek, és szeretünk, üresnek érezhetjük magunkat, akkor semmit nem ér az anyagi vagyon, a sok barát, ha nincs, amiből mindezeket táplálni tudjuk. A mai egoista világunkban egyre többen arra törekszenek, hogy jólétben, és dúsgazdagságban éljenek, elhatárolódva a körülöttünk élők nyomorúságaitól. Viszont már tudjuk, hogy aki figyelemmel és odaadással fordul mások felé, mindezt többszörösen fogja visszakapni, hiszen a jó cselekedetek mind megtérülnek egyszer, akárcsak a rosszak. A vonzás és kölcsönhatás univerzális törvényei szerint az azonos energiák vonzzák egymást. Aki képes adni, annak a szíve boldogsággal telik meg. Minél többet adunk, annál több jön vissza, tehát önmagunkért is érdemes megtennünk! Biztosan mindenki tapasztalta már… Egy másik megközelítésben a szeretet valójában egy olyan mélyről feltörő érzés, amely mindent áthat, mindenütt ott van, még a nem szeretet érzésében is benne lakozik ebben a duális világunkban. A szeretet feltétel nélküli, önzetlen, odaadó, túláradó, felemelő, életadó, éltető érzés, mely nem szab határokat, korlátokat, nem támaszt elvárásokat. Azt is jelenti, hogy elfogadod a világban elfoglalt helyzeted, őszintén adod önmagad, beletörődsz abba, aki vagy, hálával fogadod a sorsod. Ennek az önmagad egészséges tiszteletének és szeretetének érzésén keresztül fogadod el a másik embert is pontosan olyannak, amilyen! Nos, ezért mondtam, hogy ez az érzés csak keveseknek adatik meg… Miért? Vizsgáljuk csak meg, mit jelent számunkra a szeretet? A legtöbben így érzünk, így vagyunk vele: Például kezdjük azzal, hogy megszülettünk, gyerekek vagyunk. Először kit szeretünk? - A szüleinket! Itt a Földön az ő szeretetük, és gondoskodásuk, odaadó törődésük, aggódásuk kísér minket az úton. Hogyan szeretnek minket? Féltenek, és aggódnak értünk, nevelnek, törődnek, terelnek. Mi hogyan szeretjük őket viszont? - Ugyanígy… Azután szerelmesek leszünk, amikor azt hisszük, a másik nélkül nem lennénk képesek tovább élni! Hogyan szeretjük a szerelmünket? Önzetlenül? Feltétel nélkül? - Á, dehogy! Féltjük, aggódunk érte, ragaszkodunk hozzá, és rettegünk, hogy el ne veszítsük, mert azt hisszük, csak akkor vagyunk szerethetők, ha szeretnek minket! És már itt is megjelenik az a bizonyos birtoklási vágy, mindent magunknak akarunk, nem kívánunk osztozni… A szeretet érzését bizony gyakran összetévesztjük más érzésekkel… Miért? Mert már gyermekkorunkból magunkkal hozzuk az átvett viselkedésmintákat, éreztük, hogyan, miért és mikor szerettek minket! Ha akkor fogadtak el, amikor „jók” voltunk… Így szeretünk mi mind, legalábbis a legtöbben. A szeretet valójában olyan különlegesen fantasztikus érzés, ami azt jelenti, hogy átölellek, és körülveszlek elfogadásom minden érzésével, melyben megengedem neked, hogy az legyél, aki vagy, és úgy élj, ahogyan élned kell! Szeress, örülj, sírj, nevess, gyűlölj, tombolj, ÉLJ! Azaz az legyél, ami emberi mivoltodban lenni tudsz! A szeretet ebben az értelemben azt jelenti, hogy nincsenek elvárásaim, nem akarlak birtokolni, megengedem, nyugodtan légy az, aki vagy, aki lenni akarsz, akinek lenned kell. A szívemmel látlak, érezlek, tehát lelkek közötti kapcsolatról van szó, mely túlmutat az anyagon, az emberi mivoltom. Nem engedni, megbocsátani, elviselni kell a másikat, hanem hagyni, hogy kibontakozzon, és egyenletesen küldeni felé a szeretet elfogadó, feltételek nélküli örömérzését. A szeretet a végtelen szabadság, a határtalan boldogság maga, melyben a nyitott szívek, lelkek őszintén megérintik egymást, miközben önmaguknak, és másoknak is meghagyják a kibontakozás, kiteljesedés és a szabadság lehetőségét… Maga az egység, a semmi és a mindenség érzése…

Mi a szeretet? Kérditek oly sokan.
Választ vártok áhítattal.
Én csak állok mosolyogva,
Kinyitom szívem a Napnak.

A válasz nem egyszerű,
sőt nagyon is összetett.
Sokunknak sokat jelent.
Én csak azt tudom, mit én érzek.
Elfogadást, békét, harmóniát a létben.
Nem kérdem ki vagy, merre mégy
Engedem hogy önmagad légy.
Támogatlak, ha kéred,
Társként elfogadlak Téged.
Meghallgatlak ha valami bánt,
Szívem kinyitja kapuját.
Ha tétova vagy fogom a kezed
Hogy lépteid biztosabban tedd meg.
Nem gátollak, nem kötlek gúzsba.
Helyette átölellek s engedlek utadra.
Tudd, ha kellek engem megtalálsz,
Ajtóm előtted mindig nyitva áll.
Hisz egyek vagyunk valamennyien.
Legyél barát, családtag vagy kedvesem.
Egy kedves szó, egy ölelés mindenek felett!
(?)