Id. Alexandre Dumas, teljes nevén Dumas Davy de la Pailleterie (1802. július 24. – 1870. december 5.) francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt. Több regényéből (például a Monte Cristo grófja és a D’Artagnan történetek) készült filmadaptáció, de írt színműveket, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Apai nagyanyja fekete rabszolganő volt.

Amíg Párizsban dolgozott, Dumas elkezdett újságcikkeket és színdarabokat írni. 1829-ben aratta első nagyobb közönségsikerét a III. Henrik udvara című drámával. A következő évben bemutatott Krisztina királynő ugyanilyen népszerű lett, így hamarosan megengedhette magának, hogy minden idejét az írásnak szentelje. 1830-ban részt vett abban a forradalomban, amely elűzte X. Károly királyt, és helyette Dumas korábbi patrónusát, az Orléans-i herceget ültette a trónra, aki Lajos Fülöp néven uralkodott, akit a „polgárkirály” melléknévvel is illettek.

Az 1830-as évek közepéig Franciaországban bizonytalan maradt a politikai helyzet, gyakoriak voltak a lázadások, melyek mögött hol az elégedetlen republikánusok, hol a változást sürgető, elszegényedett városi munkások álltak. Ahogy az élet lassanként visszatért a megszokott kerékvágásba, országszerte megkezdődött az iparosodás, és a gazdaság fejlődése. Mindez, a cenzúra megszűnésével együtt, kedvező hátteret nyújtott az írói tehetség kibontakoztatásához.

Több sikeres színdarab megírása után Dumas figyelme a regények felé fordult. Bár vonzotta a különcködés, és mindig többet költött, mint amennyit keresett, Dumas igen talpraesett üzletembernek bizonyult. 1838-ban, amikor az újságoknál nagy volt a kereslet a több részletben közölhető regények iránt, egyszerűen újraírta az egyik színdarabját, és ez lett az első folytatásos regénye. A „Le Capitaine Paul” tette lehetővé számára egy alkotóműhely létrehozását, ahol több száz történet íródott, mind az ő személyes irányításával.

1839-től 1841-ig Dumas több barátja közreműködésével az európai történelem híres bűnözőiről és bűneseteiről szóló nyolckötetes esszégyűjteményt összeállításán dolgozott. Ebben szerepeltek írások például Beatrice Cenci, Cesare és Lucrezia Borgia tetteiről, de olyan közelmúltban történt incidensekről is, mint Karl Ludwig Sand és Antoine François Desrues esete, akiket gyilkosság vádja miatt végeztek ki.

Dumas szintén részt vett vívómestere, Augustin Grisier 1840-es regényének, „A vívómester”-nek megírásában. A történetben tulajdonképpen Grisier beszéli el, hogyan vált tanújává az oroszországi dekabrista felkelés eseményeinek. Végül e regényt I. Miklós cár betiltotta Oroszországban, emiatt Dumas egészen a cár haláláig nem léphetett orosz földre. A „Monte Cristo grófja” és „A korzikai testvérek” című műveiben, valamint visszaemlékezéseiben az író nagy tisztelettel említi meg Grisier-t.

1840-ben feleségül vett egy színésznőt, Ida Ferrier-t, de ezt követően is számos viszonya volt más nőkkel, akiktől legalább három törvénytelen gyermeke született. Az egyik ilyen gyermek egy az író nevét továbbvivő fiú volt, aki abban is apja nyomdokaiba lépett, hogy sikeres regény- és drámaíró vált belőle. Mivel a nevük és a foglalkozásuk is megegyező, a világirodalom úgy különbözteti meg őket, hogy egyikükre id. Alexandre Dumas-ként (franciául Alexandre Dumas père), másikukra pedig ifj. Alexandre Dumas-ként (franciául „Alexandre Dumas fils”) utalnak.

Az id. Alexandre Dumas kalandos történetei és történelmi krónikái megragadták a francia közönség képzeletét, akik alig várták, hogy megvehessék az újabb és újabb folytatásokat.

• VII. Károly a kiskirályok között (Charles VII chez ses grands vassaux), dráma. Cezar Kjui orosz zeneszerző A szaracén címmel operát írt belőle.
• D’Artagnan-történetek:
  • A három testőr (Les Trois Mousquetaires, 1844)
  • Húsz év múlva (Vingt Ans Après, 1845)
  • Bragelonne vikomt (Le Vicomte de Bragelonne, ou Dix ans plus tard, 1847): ennek egyik része "A vasálarcos" története, amely több filmfeldolgozásból is ismert.
  • D’Artagnan fia (Le fils de d’Artagnan, 1914, írta ifj. Paul Féval)
  • Athos öregsége (La vieillesse d’Athos, 1925, írta ifj. Paul Féval)

• Monte Cristo történetek
  • Monte Cristo grófja (Le Comte de Monte-Cristo, 1845–1846)
  • Holt kéz (írta Dumas és F. Le Prince)
  • A világ ura (Der Herr der Welt, 1920, írta Adolf Mützelburg)
  • A milliomos menyasszony (Die Millionenbraut, írta Adolf Mützelburg)

• Valois-történetek
  • A két Diana (Les Deux Diane, 1846)
  • A szavojai herceg apródja (Le Page du duc de Savoie, 1855)
  • Margot királyné (La Reine Margot, 1845)

• Marie Antoinette-történetek:
  • Egy orvos feljegyzései (Joseph Balsamo, (1846–1848, mely a következő címeken is ismert: Joseph Balsamo, Cagliostro, Madame Dubarry, Dubarry grófnő, Az életelixír, A varázsló)
  • A királyné nyakéke (Le Collier de la reine, 1849–1850. A regény alapjául szolgáló bűneset)
  • Ange Pitou (Ange Pitou, 1853, más címeken: A Bastille elfoglalása vagy Hat évvel később)
  • Charny grófné (La Comtesse de Charny, 1853–1855, más címen Andrée de Taverney)
  • Király a vérpadon (Le roi des quilles)
  • A vörös ház lovagja (Le Chevalier de Maison-Rouge, (1845, más címen Mária Antoanette lovagjai)

• Luisa San Felice (La San-Felice, 1863)
• Emma Lyonna (Lady Hamilton, 1865)

• Salvator, a végzet útjai
• Páris mohikánjai (Les Mohicans de Paris, 1854-1855)

• A fekete tulipán (La Tulipe noire, 1850)
• A jávai orvos (L’Île de feu, 1863)
• Ascanio (L'Orfèvre du roi, ou Ascanio, 1843)
• D'Harmental lovag (Le Chevalier d’Harmental, 1842)
• A régens lánya (Une fille du régent, 1845)
• A vívómester (Le maître d’armes, 1840)
• Akté (Acté,"" 1839, más címen Őrült a trónon)
• A bársonynyakékes hölgy (La Femme au collier de velours, 1850)
• Napóleon élete
• Olympe de Clèves (Olympe de Clèves, 1851)
• A vörös szfinx (Le Comte de Moret, 1865)
• Emlékeim (Mes mémoires, 1863)

• A diótörő (1844): E. T. A. Hoffmann történetének feldolgozása, Csajkovszkij később ebből írta A diótörő c. balettjét
• Az aranytolvajok (1857 után): egy elveszett színdarab, amelyet a kanadai Reginald Hamel fedezett fel újra a Francia Nemzeti Könyvtárban végzett kutatásai során 2004-ben
• Szent Hermina lovagja (Le Chevalier de Sainte-Hermine, 1869): ez a regény volt utolsó nagyobb munkája, melyet elveszettnek hittek, míg Claude Schopp 2005-ben be nem jelentette, hogy megtalálta