Van szívem, vannak érzéseim. Érzem, amikor valami rosszat követnek el ellenem.
Michael Jackson

Válasz

"Bízzál, de nézd meg kiben!"

"A legfehérebb rózsának is fekete az árnyéka."

(ismeretlen szerző)

Válasz

Ádvent: a várakozás megszentelése.
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak,
hogy ,,meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött.
Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
És nincs gyengébb és ,,jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.
Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi ,,meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és
minden egyéb várakozás véges és kérdéses.
Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet,
és ádvent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik,
s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad,
és mentes a birtoklás minden görcsétől,
kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik,
az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár

Válasz

Nagyon szép és bölcs gondolat!Köszönöm Magdi! Puszi:Zsuzsa

Válasz

"Két ember találkozik, ami azt jelenti, hogy két világ találkozik egymással. Ez nem egyszerű dolog, hanem nagyon is bonyolult, a legbonyolultabb a világon. Mindkét fél egy külön világ önmagában, két bonyolult, rejtelmes világ hosszú múlttal és végtelen jövővel. Kezdetben csak a két felszín találkozik. De ahogy a kapcsolat egyre meghittebb lesz, egyre mélyebb, egyre közelibb, a középpontok is elkezdenek kapcsolódni egymáshoz. Amikor a középpontok találkoznak, azt hívjuk szerelemnek." (OSHO)

Válasz