Katona Marika üzente 12 éve
Ennél szebbet még nem hallottam, ami ennyire szépen megfogalmazza két ember együttlétét. Szép a videó.
Megélni átélni gyönyörű.
Köszönöm.
Knoll Károlyné Jutka üzente 13 éve
Kovács Tibor üzente 14 éve
Végh Lajosné üzente 15 éve
Katona Marika üzente 15 éve
Hát én sem… szeretlek
(nemiaktus-dialógus)
– Je t’aime, én sem,
Oh, szeretlek!
– Hát még én.
– Oh, szerelmem…
– Mint egy hullámzó ellentmondás, még
Megyek, megyek, bemegyek,
Völgyedben leszek,
Megyek, elmegyek,
Ágyékot vetek
Tőlem
Te
Neked.
– Je t’aime, de én sem,
Igen, szeretlek!
– Így szól e dal.
– Oh, szerelmem…
Te vagy a tenger, én pedig egy kis sziget;
Elmész, elmész és jössz már,
Nyaldosó hullámoddal.
Elmész, s jössz is már
Völgyemen át
Belém
Nyomultál.
Je t’aime, de nem,
Oh, szeretlek!
– Hát még én.
– Oh, szerelmem…
– Mint egy megoldhatatlan rejtély
Megyek, felmegyek;
Combjaid közében leszek.
Megyek, lemegyek,
Hullámzok veled,
Benned,
Tőlem
Neked.
Ah – ah!…
– Ide-oda-vissza jár,
Combjaim közén,
Elmész, s jössz is már
Ágyékomon át
Belém
Nyomultál!
Je t’aime, én nem,
Oh, de szeretlek!
– Inkább nem.
– Oh, szerelmem…
– A való szerelem befejezhetetlen!
Megyek, megyek, elmegyek
A cölöp már remeg
Megyek, elmegyek,
Itt van nesze-neked!
– Nem! most
Élve-
Zek!
Ah – ah!
Katona Marika üzente 15 éve
Ez az ének a vezető listán nálam az első helyen van.
Nagyon sok ismerősömnek el küldtem már.
Nekik is nagyon tetszett.
Köszönöm.
Marika
Urbánné-Juhász Katalin Masszázs Terapeuta üzente 15 éve
Sipos Erzsebet üzente 15 éve
Kedves Imre
Ismet egy remek video, gyonyoru kepekkel es biztos vagyok abban, hogy a verseddel is sok oromet szereztel sok embernek.
Gratulalok.
Pálinkás Imre üzente 15 éve
Urbánné-Juhász Katalin Masszázs Terapeuta üzente 15 éve
Nagyon szép! Nagyon tettszett! A vers különösen!!!
Kár, hogy ez már a múltidéző, és nem a jelen!
Pálinkás Imre üzente 15 éve
Katona Marika üzente 15 éve
Katona Marika üzente 15 éve
Ha valakit érdekel a Magyar szövege akkor itt meg található.
Azt gondolom az is nagyon szépen rá világít a dolgokra.
Üdv. mindenkinek.
Marika
Katona Marika üzente 15 éve
Pálinkás Imre üzente 15 éve
Katona Marika üzente 15 éve
Szia Imre!
Nagyon sokat hallgatom, amikor csak a gépnél vagyok mindig ezt a szép videót hallgatom.
Sok ismerősömnek elküldtem, de mindenki azt írta, hogy gyönyörű.
Ez igaz is mi tagadás.
Nem tudok mást írni csak annyit, hogy nagyon köszönöm.
Szép hétvégét!
Marika
Pálinkás Imre üzente 15 éve
Marika, Nóri....én köszönöm az elismerő szavakat.... /no de Nóri !!! versike??? ejnye...én versnek szántam... :)) /
Prjevara Nóra üzente 15 éve
Kedvenceim közé tartozik ez a csodálatos zene...Gyönyörűek a képek és a versike is. Köszönöm!
Katona Marika üzente 15 éve
horvathne marika üzente 15 éve
Katona Marika üzente 15 éve
Pálinkás Imre üzente 15 éve
Katona Marika üzente 15 éve
Kedves Imre!
Naponta többször meghallgatom ezt a kis videót.
A barátomnak is elküldtem, neki is nagyon kedves.
csodálatos át élni.
Kívánom mindenkinek, aki hallgatja vagy nézi.
Üdv. Mindenkinek.
Marika
Katona Marika üzente 15 éve
Katona Marika üzente 15 éve
Pálinkás Imre üzente 15 éve
[Törölt felhasználó] üzente 15 éve
Pálinkás Imre üzente 15 éve
[Törölt felhasználó] üzente 15 éve
Róttam a kivilágítatlan sikátorokat, koptattam a macskakövek réges-rég fényesre csiszolt felületét, hallgattam a múlt emlékeinek szivárgó, homályos üzeneteit. Tudtam, hogy valahol ott kell lenned. Téged láttalak egy eltévedt fűszál könnyed ívében, a közlekedési lámpák szabályos hangulatváltozásaiban, néma szöszökben a zsebem mélyén, s a megsebezhetetlen kirakatokon balettozó fénycicák mosolyában is.
Vártalak.
Biztos voltam benne, hogy megjelensz, egymásba botlunk és én tudni fogom megcáfolhatatlanul: Te vagy az.
Kerestelek.
Néha kételkedni kezdtem. Egyre gyakrabban kevertelek össze valakivel, pedig az igazi, a MÁS csakis Te lehettél volna.
Sokszor tévedtem. Már-már azt hittem egy IDEGEN- re, Te vagy, furcsállottam a dolgot: ilyen lennél? Aztán jött a felismerés, sokkolóan: te nem lehetsz akármilyen! Te csak egy vagy, és ez a tökéletes. Nekem. Úgy, ahogy senki másnak.
De egyáltalán létezel-e? Közben Te ugyanígy kutattál utánam, bár már akkor tudtam volna. . . Így hát megvárakoztattuk egymást, végtelen ideig. Néha rólad álmodtam, nehéz ébredéseim után felfedezni véltem sziluetted a levegőben, de délibábnak bizonyult mind, akár egy- egy fuldokló utolsó segélykiáltásai. Szükségem volt Rád.
És egyszer csak! Abban a kivételes pillanatban, amikor éppen nem gondoltam rád, megláttalak Téged. Minden kétséget kizáróan Te vagy.
Közeledsz felém, megáll bennünk az ütő, levegő után kapkodva ámulok. Hát mégis!
Te természetesen viselkedsz, a külvilág persze vak, mint mindig. De mindketten tudjuk, hogy végre itt van a Te és valóságos, nem ábránd!
Pont olyan vagy, amilyennek megálmodtalak. Nem vagy szép, nem a szó szoros értelmében szép. A lelked az, fájdalmasan. Beszélgetünk, de nem tudok felengedni, kitárulkozni előtted. A megrázkódtatás a gátlás bilincsébe rejt.
Aztán elbúcsúzunk, és ki tudja, mikor találkozunk újra.
Addig is kereslek, rovom a kivilágítatlan sikátorokat, belebámulok az emberek lesütött tekintetébe, hátha az egyik páncél mögött Te rejtőzöl, és rég nem látott jó barátokként üdvözölhetjük egymást.
Pálinkás Imre üzente 15 éve
[Törölt felhasználó] üzente 15 éve
[Törölt felhasználó] üzente 15 éve